A könyvnyomtatási papír osztályozása

A papír osztályozása akönyvnyomtatás
1. Magasnyomó papír
A magasnyomású papír a könyvek és folyóiratok magasnyomtatásában használt fő papír. Alkalmas fő szöveges papírokhoz, például fontos munkákhoz, tudományos és technológiai könyvekhez, tudományos folyóiratokhoz és főiskolák és műszaki középiskolák tankönyveihez. A magasnyomó papír a papíranyagok aránya szerint négy 1., 2., 3. és 4. osztályba sorolható. A papír száma a papír minőségét jelzi. Minél nagyobb a szám, annál rosszabb a papír.
Magasnyomó papírt elsősorban magasnyomtatáshoz használnak. Ennek a papírnak a tulajdonságai hasonlóak, de nem azonosak az újságpapíréval. A magasnyomású papír szálszerkezete viszonylag egyenletes, a szálak közötti teret bizonyos mennyiségű töltő- és enyvezőanyaggal töltik ki, emellett fehérítik is, ami ezt a nyomtatáshoz jól alkalmazkodó papírt képez. Bár a tintafelvétele nem olyan jó, mint az újságpapíré, az egyenletes tintafelvétel jellemzőivel rendelkezik; a vízállóság és a papír fehérsége jobb, mint az újságpapír.
2. Az újságpapír, más néven fehér újság, az újságok és könyvek fő papírja. Újságokra, folyóiratokra, tankönyvekre, képregényekre és egyéb szöveges papírokra alkalmazható. Az újságpapír jellemzői: a papír könnyű és jó rugalmasságú; a tintafelvevő teljesítmény jó, ami biztosítja, hogy a tinta jól rögzíthető a papíron. A kalanderezés után a papír két oldala sima és szöszmentes, így a lenyomatok mindkét oldalán tiszták és teltek; bizonyos mechanikai szilárdsággal rendelkezik; jó átlátszatlan teljesítménnyel rendelkezik; nagy sebességű rotációs nyomtatásra alkalmas. Ezt a papírfajtát mechanikus fapépből állítják elő, és sok lignint és egyéb szennyeződéseket tartalmaz, ezért nem alkalmas hosszú távú tárolásra. Ha túl hosszú a tárolási idő, a papír sárgává, törékennyé válik, vízállóvá válik, és nem alkalmas írásra. Nyomdafestéket vagy könyvfestéket kell használni, a tinta viszkozitása nem lehet túl magas, és a litográfiai nyomtatás során szigorúan ellenőrizni kell az elrendezés nedvességét.
3. Ofszet papír
Az ofszetpapírt főként litográfiai (ofszet) nyomdagépekhez vagy más nyomdagépekhez használják magasabb minőségű színes nyomatok, például színes képek, képalbumok, poszterek, színes nyomtatott védjegyek, valamint egyes fejlett könyvborítók és illusztrációk nyomtatására. Az ofszetpapír a cellulóz aránya szerint speciális számra, 1., 2. és 3. számra van felosztva. Léteznek egy- és kétoldalas pontok, valamint két fokozatú szuper- és hagyományos kalanderezés. Az ofszetpapír kis rugalmassággal, egyenletes tintafelvétellel, jó simasággal, feszes és átlátszatlan textúrával, jó fehérséggel és erős vízállósággal rendelkezik. Konjunktív ofszet nyomdafestéket és jobb minőségű ólom nyomdafestéket kell használni. A tinta viszkozitása nem lehet túl magas, különben poreltávolítás és szőrhúzás következik be. Ezenkívül meg kell akadályozni a hátlap letapadását és szennyeződését, általában szennyeződésgátló szerrel, porszórással vagy közbéléspapírral.
4. Bevonatos papír
A bevonatos papírt, más néven bevonatos papírt úgy állítják elő, hogy az alappapírra fehér iszapréteget vonnak be, és kalandereznek. A papír felülete sima, fehérsége magas, a papírszálak egyenletesen oszlanak el, a vastagság egyenletes, a nyújthatóság kicsi, a papír jó rugalmassággal és erős felületi simasággal rendelkezik, a fehérség magas, a papírszálak egyenletesek eloszlik, a vastagság egyenletes, és a nyújthatóság Kicsi, jó rugalmassággal és erős vízállósággal és szakító tulajdonságokkal, a tinta felszívódása és befogadása nagyon jó. A bevont papírt elsősorban albumok, borítók, képeslapok, kiváló termékminták és színes védjegyek nyomtatására használják. Bevonatos papír nyomtatásánál a nyomás ne legyen túl nagy, és használjon ofszet gyantafestéket és fényes tintát. A hátrész szennyeződésének elkerülése érdekében olyan módszereket lehet alkalmazni, mint például a szennyeződés elleni szer hozzáadása és a porozás. Kétféle bevonatos papír létezik: egyoldalas és kétoldalas.